2010. augusztus 22., vasárnap

Happy nameday!

Utálom a névnapokat, természetesen. Oké, hogy legalább azzal is többet ünneplik az embert, ha már amúgy nem, mondja ezt a december 29-ei, akire a kutya sem koccint karácsony és szilveszter között, mert nem partifész az illető, de ezen majd változtat, vagy nem, de kérdem én, mi van, ha a többiek elfelejtik? Nem olyan, mint a szülinap, amire úgyis emlékszik az ember, mert fontos neki valaki, vagy valaki emlékezteti, de a naptárba illene bele nézni. És ha pont aznap reggel nem kíváncsi rá, milyen nap van, meg hanyadika, akkor tahó. De erről ennyit.
A cím Bambinak szól, akit ezúton üdvözlök szeretettel Dezső, Béla és Jónás (?) után. Kétségbe ejtő, hogy éppen a saját gépem nevére nem emlékszem, látjátok? Aki fontos, annak a szülinapját megjegyzitek, kivéve én, mert az eggyel több információ, amivel az agyam, szegény, vészesen terhelődik és megközelíti a memóriatelítettségi errort, de a névnapját nem, mert az fölösleges. Hány nép is ünnepel a világon névnapokat? Ne töröljük el, csak a sokneveket. Tetszik tudni, mikor van huszonhat Mária meg harminchat Péter egy évben, szemben a csupán egy Barbarával, azt is a Borbála után, mellesleg, de még totózzuk is ki, hogy a másodunokatesó ezek közül melyiket ünnepli...
A legrosszabb azért mégis a Valentin-nap, de azt úgyis szapulom még másnak a kapcsán is, ebben biztos vagyok. ^.^
Szóval most kétségbe estem, mert rájöttem, hogy már nem is Jónásról pötyögöm a blogom, cirka több, mint fél éve, hanem egy laptopról, akit ugyan imádok, de neve nincs. Nao-chan, mélyen tisztelt keresztmami, ezúton szeretnélek megkérni, hogy találj ki valamit a felelőtlen anyuka helyett, mert te olyan jó vagy! =3
Félek a muslicáktól, említettem már? Bármennyire is védekezem, ablakot zárok, amint sötétedik, villanyt is óvatosan kapcsolok, bejönnek a rohadékok. Odakint fantasztikus idő van, és én különben is bent vagyok, ráadásul ezekkel... borzasztó. Kétségbe ejtő.
Akárcsak az, hogy elkezdtem gondolkodni. Wah! Most a nép a szívéhez kap. De tényleg, elmúlt a rettegés stádiuma, most éppen a "haladjunk máááár!" résznél járok, ami abból áll, hogy alig várom, hogy kint lehessek a Francban, aztán kezdődjön a sulc, mert akkor lefoglalom magam és nem lesz időm az itthoniak miatt agonizálni. (G, hiányzol!)
Persze akkor meg majd azért fogok rinyálni, hogy nincs szabadidőm. Hülyeség ez a hosszú nyári szünet. lenne inkább csak két hónap, a harmadikat meg osztanánk még el év közben... ezt feltétlenül meg kell majd reformálnom. Óhaj-sóhajokat lehet még írni, mit is kellene eltörölni, ha hatalmam, hatalmunk lenne rá.
Vétel.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése