2010. szeptember 28., kedd

Behind a fairytale

Bámulatos, hogy már megint akkor érek el a címhez, a liriccsrészlethez, amikor az nekem kéne. Ígérem, rövid leszek, mert most kínomban írok. Szívesen nyomnám Twitterre, hogy +mindenki bekaphatja", de az most megint méltatlan, mert tulajdonképpen csak én vagyok hülye. (Máskor fordítva működik a rendszer, természetesen.)
Nagyon ki tudok akadni hülyeségeken, de már ez is megszokott. Mondom, hogy nincs miről írnom. Csak jól esett hisztizni egy kicsit, mert más dolgom sincs így kedd este, mert a babanevelde nem jön be, a farmot meg már unom. xD (Dehogy unom, csak mára már eleget ültettem... hülye komló. na, azt unom. xD) Végre meglett az angórasimogatóm is egyébként, tessék üdvrivalgani. Ezt így mondják? Nem, mi?
A napok során rájöttem, hogy franciául verset elemezni kiábrándító. Nagyon szívesen írnék ofőmnek, hogy  már örömmel tanulnék valami tisztességes irodalmat, de olvasom a kötelezőket meg az Osztrák Kurvát, azon túl pedig amikor megjön a munkakedvem, vagy tanulási ingerenciám, vagy hasonló ijesztő dolgom, szépen csendben le kell ülnöm megvárni, amíg elmúlik. Biztos nagyon örülne, ha ezt mind megírnám. De majd megemberelem magam és tényleg írok neki, meg Babának meg Bogcinak is, őket szabad így kiírni, ők nem akadnak fenn, remélhetőleg. Mások sem annyira, de ők elegánsabbak úgy.
És akkor a semmittevés. Amit annyira élvezek, meg utálok is. És persze, hogy elkezdek rinyálni és mindenkinek elcseszem a kedvét. (Nem, annyira jó még nem vagyok. És igenis, innen üzenem, hogy megérdemelted. =P) (Nem. De mást megérdemeltél volna. ;) ) (Skizofrén szindróma, semmi probléma. - Szánalmas rím, avagy. "Gyerekek, ne itt, az anyátokúristenit!") Csak kedvesen, mert itt lehet hangosan szidni másokat... =D
Ez most kinda mélypont volt, undorító az egész bejegyzés, kéretik elfelejteni. Kevésbé nyomi állapotban jelentkezem legközelebb. ^^'
Pussz. ^^'

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése