Néhányan nem is tudják, milyen mértékű inspirációt jelentenek nekem, néha. Bár nincs az az isten, hogy én őt megjelenítsem, oldalt, mint ékesség, elvileg nem is olvashatnám, azért ezúton köszönöm neki, hogy ilyen hullaságos időkben is rávesz az írásra. Mikor aludni kéne és spannolni magam a hétfőre. Mikor alig bírom mozgatni a kezem, mert fáradt szegény, mikor inkább csicseregnék Édesem fülébe, akkor is jó ránézni az ő titkos gondolataira. Véletlen volt, hogy megadta a linket. Nem szabad emlegetnem. Ezt sem fogja megtudni.
Többi kedves múzsám ne féljen, hamarosan mind kikerülnek egy csinos dobozba, csak még nem volt érkezésem foglalkozni a dizájnnal, már ami nem a saját megjelenésem és közérzetem illeti. Igen, azt hiszem, kifejezetten dizájnos a közérzetem.
Rengeteg köszönettel tartozom még, ide-oda, legkedvesebb barátoknak, blogon, Fércbukon keresztül, mert All we need is magic! és az Internet mindezt megadja. De nem sietek sehová. Akinek hálás vagyok, az tudja anélkül is, hogy feltétlen ódákat zengenék róla. (Csak ne cikázna a képernyőmön két undorító rovar...)
Holnap már kettőkor hazaesem, isteni, álomszerű. Kicsit abszurd, hogy délutánonként nem a házi feladattal kell güriznem, merthogy az csupa pitiáner dolog, hála a fantasztikus irodalom szaknak, aminek ugyan hátránya, hogy tisztességes hímnemű létforma nem jár az osztályunkba, de az milyen már, hogy azért ülök be a Gugli elé, hogy megértsem, egyáltalán miről jegyzeteltem egész nap?!
Hehe, nagyon vicces, leginkább. Ha sikerülne még egy fölösleges tárgyat leadni, további öt óra hosszától kímélnénk meg magunkat hetente...
Majd kiderül, és akkor jelentkezem is. Majd elmesélem, hogyan is szívtam én a mentolos dohányt. ^^'
Vagy nem. =)
Puszi! ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése