Aha, a címekben most végignyomom a Cry for the moon-t, már ameddig nem lesz nagyon-nagyon nonszensz, csak egy kicsit, ami ugye még bőven jó. Basszus, már megont fél tizenegy van, nem baj, holnap ráérek tízkor kelni, bár úgysem fogok tudni addig aludni, mert vagy rosszat álmodom, vagy felkeltenek a csajok a trappolásukkal. Nem baj, úgyis hideg lesz és nem fogok tudni kimászni a takaróm alól.
"Én nem zongorázni akarok, én játszani akarok rajta."
Aha. Értsd jól. ;)
Végre nincs mit csinálnom a gép előtt, szánombánom is, hogy nem emelem fel a formás hátsóm és megyek el a könyvemig, hogy aztán olvashassam a zeném mellett, pedig még a szék maga is bombasztikusan kényelmetlen... nem megy mostanában az idegesítő szavak használata, a fenébe már, hogy amióta megtehetem, elintézem a szitkozódást egy szitkozódással, de tényleg, mert a kutya sem érti. Hehe, ez egy jó sztori, elmesélem!
V-vel ültünk angol órán, bambultunk, ofő meg adja a feladatot angolul. Hát mindenki ír, akkor nyilván Baranya (az én vagyok, höh. :D) is rábukik a füzetre, hogy okosnak tűnjön, még ha gőze sincs az óra anyagáról. V pedig odafordul, és kulturáltan, éppen hogy hallja az egész osztály, megkérdi: "Mostmiafaszvan?"
Namármost, míg otthon erre kapsz kapásól három stilisztika egyest, itt a kutya sem figyel rád, mert szegény magyarok, biztos nem tanultak ilyet (mármint present simple-t =P) otthon, próbálják megoldani együtt a feladatot... ja. =D
Ami a kacsákat illeti, továbbra is hangosak, de irtó cukin tudnak úszni. ^^ És áldassék a Lidl neve! ^^
Megyek, mert fázom. (Fel kéne öltözni, cseszdmeg, ősz van!)
Bonne nuit, people! ^^
Ui.: Pont a lényeget hagyom ki, amit már feltétlenül meg akartam osztani a blogon, hogy milyen durva is osztozni valakivel egy szobán, aztán a nagy huszonnégy órájában vele lenni, mert ketten többre mentek a kommunikációval, mint egyedül. Lassan mindenen osztozunk, mint a friss házasok. Nem igaz, bébink külön van, egyedül gyártottuk le őket. (Értelmi szint befigyel. =3)
Végeztem. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése