Hm, most meguntam a Cry for the moont. Nem, a dalt nem, Isten mentsen, de címnek most ennyi elég is volt. Design your universe az új sláger, de még mennyire. Fantasztikus szám, csodálatos. Elérzékenyülsz rajta, aztán jól érzed magad, a szoba egyik végéből a másikig neveted magad. Utána szerelmes leszel, aztán mindenki meghal neked. Ő is, meg más is. Aztán újra élednek, nem is kell komolyan venni az apró kis szünetet.
A Design your universe az élet minden helyzetére alkalmas, olyan, mint egy vallás. (A Bobikizmusról később szólok. Olyan, mint egy tanmese, csak nem alszol be rajta, mert dallamos és elképesztően szép. Kicsit, mint a Chasing the dragon, csak az sokkal mélyebbre szánt egy idő után. Az úgy kezdődött, hogy házi dolgozatot írtam töriből és felnyomtam playlistre. Nem értettem, mi köze a sárkányhoz, semmi fantasy elemet nem találtam benne, főleg, hogy közben ősapáink kalandozásait rajzolgattam precízen egy térképre. Utána Wikipedia, áldassék a neve, majd kornyikálás mesterfokon. Mármint mesterfokú idegőrlés, mert a tiszta hang akkoriban még tényleg ritka volt nálam. Azóta is, de mostanában beéneklek, ez azért csak számít valamit.
Szóval Design your universe, még mindig. Megy a kamera, két szép szem figyel valahonnan a sötétből, vagy csak úgy tesz, mintha figyelne, mert hát savanyú, nehogy már leessen a székről a túlzott figyelemtől. Életigazság, ez már megvolt. (Remélem, mostanra mindenki meghallgatta.) Imádság, mantra, afrodiziákum.
És jönnek a fertőző, idegesítő mindennapok. A Waka Waka vagy a szomszéd szobából üvölt, tehát előtted, vagy a hátad mögött, mert a szobatársad Skype-ol és azon túl, hogy folyamatosan duruzsol, még zenét is hallgat. Waka Wakát. Utálja, de a barátnője nem, úgyhogy az megy. És amikor már eleged van a Waka Wakából, mert már tudod a táncot is, meg a szöveget is, és már unalomig idézted fel a vébé csodálatos emlékeit, berendezed a saját kis univerzumod. Egy jó könyvvel, egy fülessel, egy hangos playlisttel, egy, maximum két számmal, ebből az egyik a himnusz, a másik meg valami könnyedebb, mint a mélyalvás kettő rem között. És akkor élsz egy kicsit, magadnak, csendesen, mert néha ilyen is kell.
Aztán többé-kevésbé elégedetten felállsz a székedből és kicsoszogsz a konyhába, hogy elkészítsd az aznapi ötödik teádat, a változatosság kedvéért valami erős feketét a kesernyés, megnyugtató zöld helyett...
Peace. (Love don't live here anymore...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése