Bakker, fogynak a dalcímek. Na, az van, hogy az életemet a Facebook-on élem, mert az milyen fantasztikusan egy szánalmas dolog, azon belül pedig alkalmazom, mert hát ugyan már, dehogy tanulok én a holnapi tézétrióra. Fincsimatek, fincsifizika, fincsibiosz, így, egyben. Csak a biosztól félek. (Ezt is megértük! o.O) Nem, attól sem. Nem különösebben. Ha nem jó, így jártam.
Szóval a Facebook, alkalmazás. "Milyen drog való neked?" Hát persze, hogy rámegyünk, tekintsük meg az agyiszintet, pörgessük addig, amíg ki nem hozza, hogy "SEMMI", így, capselve, most még az sem zavarna. Hát... fű. Tovább. Speed. Tovább. Speed még egyszer. Meth, fű megint, gomba, anyád (ezt én mondtam hozzá), hasis... mondom, hogy anyád. Túl sok időm van, mert nem végzek a regényemmel, amíg nem akarok aludni, mert úgyis végig fogom bőgni. Tegnap is sírtam. Ha végre elolvasom, azt tudni fogjátok. Most igazából csak a felháborodásomat akartam közölni, és talán azt is, hogy félek, de rá se ránts. És most elmegyek sorozatot nézni. Hétvégén jelentkezem végre egy normális bejegyzéssel is. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése