Aztán úgyis iszom még le magam, ha ahhoz lenne kedvem, de nem mostanában.
Nem szeretnék vészmadárkodni. Ezt csak azért írtam le, mert félni kezdtem. Félek a csalódástól, márpedig ha számítok rá, akkor az biztos nem alaptalan, valamilyen úton biztos elér. Azért nem "valakiben biztos csalódom", mert ez nyers, nem elég: csak egy oldalára fordított könyv, csupán a gerince, nem az egész kötet, amit kedvem lenne azonnal magamba szívni, vadul átlapozni, utána nekiesni valamivel nyugodtabban és éjszakákon át szagolgatni - ugye, hogy a könyveket szagolgatni kell?! Csak a könyvtáriakat nem jó, ezért nem járok könyvtárba. :) (Tessék, anyuci, megmagyaráztam, miért kell nekem havonta új könyvet vennem.) (Csak havonta, mert karácsonyra általában beraktározom, és akkor egész évre vannak előjegyzéseim, a havi egy könyv általában friss megjelenés vagy idegen nyelvű. - Ezt is megmagyaráztam. ^^)
Persze, hogy még mindig hiány van. Mindig lehet jobb, mindig tudnék még mondani valamit, amitől még jobb lenne a kedvem. Csak utána már lehet, hogy feljebb nem lenne, mert örömömben nem tudnék hová kapni és nem lenne optimális egyik időtöltés sem. Kittyke átesik a ló túloldalára, pofikára esik, megszívja.
És természetesen rosszabb is lehet mindig, ezt egy nagyon bölcs ember mondta nekem, és azóta sem tudom elengedni. Sem az embert, sem a mondatot. :) Ne jelentkezz, ha magadra ismertél, de hálás vagyok neked azóta is - és leszek is még, naagyon hosszú ideig. <3
A zöld tündér, maga. Tüneményes egy káprázat, nagyon tud csábítani. (Sajnos még mostanában is, de ki vagyok én, hogy most elkezdjem osztani az észt? :D Abszint, gyűlöllek. De az ábrázolásaid szépek, na. :))
És a zöld szörny. Ő meg sem próbál tündér lenni. A zöld szörny őszinte, és ezért becsülni kell.
A fenét őszinte. Utálatos dög mindkettő. (De legalább nők...)
Remélem, nem lesz szükség folytatásra, de még nem fejeztem be. Most hagyok időt... :)
Jó éjt! ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése