La Haine

Gyűlölet. Rómeó és Júlia.
Jó rég írtam már. Újévkor szerettem volna. Elkezdtem, csak megakadtam. De most itt vagyok, írok és sírok. (Nem, még nem. Boldog vagyok. Még és mindig.)
Nincsen csokim, ez némileg aggaszt. Elkezdtem nézni egy filmet, de legyőzött a felénél. Nem tudom tovább nézni, gyenge vagyok hozzá. Néhány jó poén, egy hatalmas ökörség. Ki olyan hülye, hogy megnéz egy rasszista, politikai vígjátékot, és még élvezi is?! (Amerikai ének. Ha egy kicsit is szeretsz, sosem nézed meg.)
Mondják itt nekem, hogy merev vagyok és komolyan veszem magam. Nem, magamat biztos nem, de mondjuk az elveimet. Meg okoskodom, meg felvágok. És utálnak, mert nem érdekel, hogy mit gondolnak rólam - így az sem, hogy utálnak. Ezt csak mintegy tényként írtam le. Van, aki irigyel is éppen ezért, de őket én szeretem, mert találtak okot, hogy megismerjenek. Mint egy rossz reklám, én nem ezt akartam...
Hát szilveszterkor szórakoztam, túlságosan is. Aztán megfogadtam, hogy soha többet. Utána azt is megfogadtam, hogy de, mégis, mármint nem leszek egy besavanyodott némber (hadd mondjam így: p*csa).
Sosem tudom, mi a jó. =)
De igen. A Rómeó és Júlia. Az minden helyzetben, minden nyelven jó. (Csak minden helyzetben tudni kell hozzáállni. ^.^) És ennyi vagyok. :)
Gyűjtök szép verseket. Szóljatok rám és legközelebb mesélek róluk, leírom őket. <3
Engedjétek meg, hogy nagy komolyan csókot dobjak.
Köszönöm.