...jó mélyen elveszett bennem. Néha, ha eleget olvasgatom az inspirációs füzetem, ha olyan hangulatban vagyok, ha van elég ihletem a munka közben, azt hiszem, még verset is tudok írni. De hát nem. Az előzővel, mikor vázához kellett írni, az megvolt, nem lett olyan rossz. De most, hogy a szélhez kell ódáznom... hát kit érdekel a szél? Én esőt akarok. Egy vázába bármit bele lehet magyarázni, de kérem, én nem is értem, mit akarnak ezek a széllel. Hülye romantikusok. -.-' És figyeljek a szótagszámra, a rímelésre, hát hogyne. És óvakodjak a kínrímektől, legyen tartalom is (ne legyen túl művészi!). Megbéklyóznak ezek engem, meg a művészetem...
Igen, már ezt is próbáltam beleszőni a versbe. Semmi. Unalmas, kínos piszkozatok dögivel. Ilyenkor adjam fel, vagy már csak azért is adjak be valami értékelhetetlent, mondván ennyire futja a fantáziámból? =S
És olyan aranyos múzsáim vannak! És annyi minden mást írnék, annyi mindenről!
De nem a szélről... ^^'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése