2011. április 2., szombat

Survival



Na kérem. Jóság van. ^^ Büszkén kijelentem, hogy túléltem a hetet, alvás nélkül, infúziós kávéval, törivel, matekkal, föcivel, kémiával, lebukásokkal, hogy nem olvastam a kötelezőket, tömény próbaláncokkal, idegesítő pasikkal, idegesítő csajokkal, idegesítő tanárokkal, fagyival. (Az finom volt. :D)
Megérte túlélni. Ha nem tudtam volna, hogy minden hullafáradtság, egész hetes fejfájás ellenére pénteken, stílusosan bolondok napján Epica (A Koncert), már szerdán felkötöttem volna magam az első póznára. De aztán elmentem, nyűgösen, álmosan, antiszocan, és ott tomboltam. Fejfájás, fülzúgás, már a harmadik számnál realizálás, hogy ez bizony nagyon nem egészséges, de hát kit érdekel...
És ezek még mindig isteniek, és Simone úgy mondja, hogy "köszönöm szépen", mint egy magyar, és egyébként is, tünemény az a nő. <3
És ha valakinek problémája van azzal, hogy én a barátommal szeretnék lenni (1), vagy ha már vele vagyok, szeretnék közel lenni hozzá (2), meg lehet mondani, csak nem fog érdekelni, mert ez nekem jár.
Nem panaszkodom, csak úgy mondom. :)


Amúgy meg love you all, akikkel sikerült túlélnem ezt a lidércnyomást, és tudom, hogy ti is imádni fogtok, mikor jövő héten, pihenésképpen vegetálok. Olyan leszek, mint egy zöldség. Karalábé. :D
Mellesleg egész héten nem bírtam magas sarkút venni, mert eldőltem volna. Életemben először hívtak "Törpicurnak". Tulajdonképpen jól esett, vicces volt. :)
Élménybeszámoló a másikon, Englishül, amint sikerül túltennem magam az eksztázison és rendszerezni tudom a gondolataim. Az élet már megint nem olyan rossz. ^.^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése