2011. május 4., szerda

Süt a nap és fúj a szél

Eszembe jutottak az odakinti szombat reggelek. Mit reggelek, hajnali delek, rendszerint. Tizenegykor általában kinyílt a csipám, délig elszürcsölgettem a sötétben a tejes Earl Grey-em (Olyat is de rég ittam már! Persze, mert itt csinál nekem anya citromosan. :)), aztán kikászálódom és lezuhanyzom. Hallom, hogy a szobatársam Tori Amost hallgat, mert épp most kelt fel a leggyengébb láncszem is a négyből. Én még a fürdőből lefényképezem a folyót, mert olyan szépen süt a nap, vagy olyan viccesek a fák a partján, azután frissen, üdén öltözöm fel...
Olvasok, kényelmesen...
A többi meg már fájdalmas idill. :)
Nem is tudom, hogy hiányzik-e. Tényleg nem tudom.

2 megjegyzés: