Nem is értem

Güzülök, mint állat, néha még elégedett is vagyok a teljesítményemmel, mégis hülyének érzem magam. Semmiből sem vagyok kiemelkedő, jó, lehet azért, mert nem is volt plusz energiám, amit belefektethettem volna. Nyáron vajon rá fogom tudni venni magam, hogy tanuljak, csináljak valami értelmeset?
Ajj, annyira, annyira hiányzik a színpad! Úgy szeretnék zenélni...
Megtaláltam az elsős zeneiskolás bizonyítványom. Olyan jó lett volna, ha folytatom!
ha visszamehetnék az időben és mondhatnék valamit a pici önmagamnak, jól fejbe kólintanám és ráparancsolnék, hogy ne rinyáljon, igenis, tanuljon meg csellózni, de legalább hegedülni. Vagy fogja fel, hogy a szolfézs a szükséges rossz és megéri, mert tulajdonképpen tehetségesen fújta azt a furulyát... (Bizony, trióban is játszottam a nagy színpadon, meg zongorakísérettel, meg minden. :D) És akkor talán már énekelni is tudnék...
Talán meg kéne mozdulnom, hogy legyen valami? Vagy már nagyon késő? (Tudatlan zenészfeleség vagy, törődj bele?)

"Egy művészférj, az mást kíván. Azt inspirálnom kell."


Fantasztikus nő lehetett ez a Stanzi. Ha már visszafelé járnék az időben, hozzá is beugranék, biztosan. :)