2011. július 10., vasárnap

Sátorlakó


Hazaértem telekről. Jó hír, hogy még ezen a nyáron teljes egészében a miénk. Rossz hír, hogy utána nem. Igyekszem kihasználni, hogy van, majd szervezek valami spontán kiruccanást. (Érted! :D) *jót nevet a saját viccén.*
A családi nyaralást viszont részemről letudtam, nevezz hálátlannak, de nekem az a mumusom. A semmittevés, ha nincs kivel űznöm, idegesít. H-val sem tudtam találkozni - ahelyett is olvastam. Vörös és Feketét. Ha töményen kötelezővel telik a napod, higgy nekem, beleőrülsz. Leépülsz, meghülyülsz. Matek szakosként (hehe) ezt másról is elmondhatom. De most még nyááár van. :)
Mindjárt látom G-t is, hurráhurrá, örülésvan. Fodrászhoz muszáj bejelentkeznem és sajnos kénytelen vagyok fogyni is, mert nem tetszem magamnak. Próbáltam barnulni is, nem sikerült annyira, mint szerettem volna. Fokozatosan kell, napersze. Nyilván segít a fogyókúrán, hogy ma van hálaadás, amikor apám tizenkettedszerre is hálás anyának, amiért hozzáment. Rájöttem egyébként, ha valaha megjelenik valamim, Bonnyay Barbara néven publikálok. Milyen jól hangzik már! :) Megtehetem.
Te is megtehetsz, bármit. (Csak nekem ne fájjon.)
Tessék sok vizet inni! - Hírekben mondták, állandóan vedelni kell, nem csak akkor, ha szomjas vagy. Ezt még nem tudtam magamban helyre tenni. ^.^'

A cím azért, mert a telken felvertük a sátrat, hogy ott alhassak. Jó volt. ^^

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése