2011. szeptember 14., szerda

Krisztus előtt 594.

Szolón reformjai. Ez a legnehezebb évszám, hátha a cím miatt megjegyzem.
Ötven oldalnyi anyagot, tankönyves rizsát sikerült leszűkítenem kilenc oldalra, tizenegy évszámra, kb. hatvan idegen fogalomra, negyven személyre. Ezekről remélhetőleg tudni fogom a helyeket és nem fogok belebukni a kulturális fogalmakba sem. A legjobban a társadalmi kérdésektől félek, az államformáktól, a rétegektől, a tisztségektől. Összességében úgy érzem, nem vagyok reménytelen, és ezt a sokéves (több, mint nyolc?) történelem tanulásom alatt most érzem először. Talán másodszor, mert amikor angolul kellett felelni általánosban, nagy volt az arcom. Szóval csak az tossza az agyam, hogy már nem kéne, csak öt óra, és perfektül tudnám, tényleg. Mind a kilenc oldalkámat. Ehhez képest majd' bealszom, nem fér belém több infó és csak olvasok, nézek ki a fejemből a lapokra, írkálok oda-vissza és számolok. Hogy most próbálkozzam még, vállaljam be azt az öt órát, vagy inkább aludjak? Ez utóbbi már nagyon hiányzik. Esetleg reggel keljek fel egy órával hamarabb? Mindenképp érdemes lenne, de sajnos ez a legingatagabb megoldás.
Nahát, én ezért tanulok matekot. Hogy kiszámolhassam, hogy fogok törit tanulni. Amúgy utálom a matekot, nagyon, mindig és egyre jobban.
Bocsánat. Mondtam, hogy sok ilyen bejegyzés lesz. :S



Legalább most már történnek mindemellett jó dolgok is. Például ma megint találkoztam A-val. Nagyon szeretem azt a lányt, ha úgy tetszik, csodálom. És kaptam tőle egy könyvet is, A világirodalom legszebb verseit, annyira örülök neki! Alig várom, hogy olvashassam. És amikor majd visszajön külföldről, villoghassak neki, mi mindent olvastam, amíg távol volt. Hiányozni fog.
Gén jót nevettem. (A génkezelt anyádúristenit. Haha. ^^') A drága emberem már megint hozza a formáját. Nem írom le a személyes büszkesége miatt, hogy... nem, tényleg nem írom le. De akkor meg miért hoztam fel? (Hülyenő.)
Rossz hír, hogy J-ről nem hallok és nem is fogok még egy ideig, mert nem látom a fényt az alagút végén, hohó, még csak most megyünk be a mélyére, most jön a sikítós rész. De innen üzenem, METÁL. ^.^
És akkor most eldöntöm, mi legyen. Remélem, csak nekem nem elég a huszonnégy óra. Remélem, ti azért boldogultok. :)
Csók, puszi. ^^


Napszúrást kapott. =P

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése