2011. szeptember 3., szombat

Light will blind us all

Van ez a dal. Akárhányszor meghallgatom, sírhatnékom lesz / sírok tőle. Nem számít, milyen hangulatban kap el - persze, ha van egy kis eszem, jókedvből be sem rakom, csak ha amúgy is szarul vagyok. Most nem voltam annyira, inkább gondolkodósan. Kérdem én, akkor miért nem a gondolkodós zenémet raktam be? (Olyanom is van, persze, hogy van. ^^) Nem, nekem sírószenét kellett berakni, mondván most el tudnám énekelni, ahhoz lenne kedvem. Egy strófa után rögtön nem volt kedvem énekelni, ellenben leültem, bambultam a csodahangúra és szippszipp. Könny egyébként nem jött. (Mert én egy erős nő vagyok. - hihi.)
A gyógymód ilyenkor vagy a további hallgatás és magam kibőgése, vagy - ebben az esetben - ugyanazon előadó egy hosszabb dalának áhítatos végighallgatása, kórussal, basszussal, szöveggel, dallammal. Senem pörget, senem lazít, ellenben az állapotom unalomig stagnál.
És továbbra is csak egy kicsit vagyok őrült. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése