2011. szeptember 15., csütörtök

Mostmáraztán

Most elég.
Két hete, mióta megtudtam, nem szólok semmit. Szerettem volna, de nem tettem. És most megérkezett az értesítő, már a netre is kikerült a hír. Nem bírom.
Kezeljük kulturáltan, persze. Nyomjuk el az érzelmeinket, minek is az. Törődjünk bele szép csendben, hogy semmilyen jogunk nincs. (Hehe, de, van, véleménynyilvánítási. Pont arra van szükség, mikor az önkormányzat azt fogja majd csinálni, amit ő akar.)
Szóval átneveznek. Tizenöt napon belül, nagy valószínűséggel. Földes Ferenc Gimnázium. Széchenyi István Gimnázium. Rohadjatok meg.
Nem szeretnék belemenni; tudnék nagyon szépeket mondani.
csak utálom a frusztrációt, azt, hogy úgysem tehetünk semmit. És azt utálom még, hogy pont ilyenkor kell ezzel is foglalkozni, mikor mindenkinek sok-sok nagyobb gondja van. (Fűtés télen? Megszorítás, aha-aha.) A legnagyobb bajuk a név.
El tudom képzelni, ahogy nyolcvan-és-halál-közt bácsi ül a vécén és arra gondol, jól ki kéne szúrni valakivel. Mondjuk a Földessel, az úgyis olyan elit gimi, csesszük szét a kedvüket.
És én most kulturált voltam.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése