October and April

Nem olyan kiemelkedő dal, de Anette hangját nagyon igénylem most, és hát azért na, szépnek szép. :)

Sajnálom, de most írnom kell. Sokat.
Annyi minden eszembe jut, annyi mindent szeretnék megörökíteni, még ha tudom is, mennyire rossz módja is ennek a blog, mert bármikor történhet valami, és akkor minden megszűnik. Vagy feltörnek és megnézhetem magam. Vagy akármi. Viszont rossz hírem van, ez engem nem akadályoz meg abban, hogy írjak. Sokat.

Először is, önző dög vagyok. ("Meglepődtél, mi?") Épp ezért nem kívánom a jövőben az unaloműző szerepét játszani, semmi szín alatt, mert nekem ez nem éri meg. Persze, nekem ez a szerepem, én vagyok az extrovertált, meg mifene, de sajnos kezd untatni az a "hagyományos felállás".
Másrészt hiányzik a nyár, már most. Bréjgé blogját olvasgatom, azért nem csatolok linket, mert meghívós. Nagyon kedves iskolatársam volt egyébként, most ballagott, innen kívánok neki sok sikert az egyetemhez, majd ahhoz is, ami utána van. Ő volt a kórusban a másik mezzo, volt, hogy ketten voltunk egy szólam és a kitartott hangot mindig elcsesztük, de akkor is, élmény volt vele énekelni. :) Szóval én kihagytam idén a Hegyalját. Jövőre nem fogom. Ezt most nem úgy mondom, mintha bánnám, hogy idén kimaradt, mert bánom, persze, de helyette volt rengeteg csodás napom valahol máshol. Az alföldön, ha jól számolom, ahol még mindig nincsenek hegyek, Tokajjal ellentétben. Csak az élmények, már most hiányzok, hogy nem benne vagyok a forgatagban, hanem fordítva, a forgatag van bennem, in my mind - minden dalszöveg a májndra van rákattanva, nekem meg mindegy. :)

Közben találtam még egy veszett jó dalt, teljesen más, mint az előző, ez pörgős, ez industrial. Egészen meghökkentő. :)


Maradok még a kórustémánál. Bizsergek, de tényleg, valami leírhatatlan, mennyire várom, hogy több szólamban énekelhessünk, jó hangulatban, várom a lecseszéseket, az ordításokat, "AAAALT, MICSINÁÁÁLSZ?!"-féléket, és bár ez nem a mi imádott karnagyunktól származik, de hadd adjam ki magamból: "Bazdmegtenoooor!". Szóval a kórus egy olyan közösség, ahol igazán ott vagyok, de teljesen másképp, mint bárhol máshol, még a színjátszóhoz sem fogható. A kettő közül persze nem tudnék rábökni egyre, amelyik jobb, de most, négy évnyi munka után megértettem, mégiscsak teljesen más egy játék miatt a színpadra csöppenni vagy egységes öltözetben, kottatartóval kiállni.
Ugyanakkor szánalmas, hogy mennyire nincs kórusunk. Máshová sajnos nem lenne időm eljárni, meg sajnos a képességeim nem is felelnének meg egy felnőtt kórus elvárásainak (bár nem ez a fő ok, próbát éppenséggel tehetnék). Csak zavar, hogy mások nem értik meg ezt a csodát, és ezért romlik a teljesítmény, még jobban csökken a létszám, míg oda nem érünk, hogy nincs értelme próbát tartani. Annyira szánalmas az egész és annyira fáj érte a szívem - ugyanakkor meg tudnék ilyenkor ölni néhány piszok lusta embert. Még szerencse, hogy van nekem remek zeném, ami visszatart. :3

Nahát, és akkor jöjjön a szokásos.
Piszokul hiányzik Gé, pedig egy hülye majom még mindig. Minősíthetetlen sms-ekből köszönöm, nem kérek. Értem én, hogy épp elfoglalt, de akkor meg ne válaszoljon azonnal, én ráérek, csak kíméljen már a "jahm és jahm" szerű üzenetektől. Nem vicc, ennyit tartalmazott. Köszbazmeg. Aztán kiderült, hogy megkísérelt chaten beszélgetni velem, de én éppen akkor vonultam el énekelni, aztán meg gondolom őt sem érdekelte. Nálunk ilyen egy veszekedés. (Még mindig a távolság a hosszú kapcsolat titka.)
Nem tudok leakadni a Follow me-ről.
El akartam még mesélni egy, a napokban többször felmerülő történetet arról, mikor is döntöttem én el, hogy nekem ez a pasi kell, de ez legyen még egy következő bejegyzés majd. Holnap is küldök ide sok-sok rizsát, egyetlen posztba bedarálom az összes pasit: a szép szemeket, a hajakat, amik ordítanak, hogy túrj beléjük, a kezeket, amiknek nem tudok ellenállni, de tényleg nem. És az összes többi egyedet, akikről nem biztos, hogy biztonságos lenne bármit is lekörmölni.
A napokban bizony körbeutazom Európát. :)