2011. szeptember 5., hétfő

We were like loaded guns

Egyre varázslatosabb nekem ez az Október-Április kombó. Egyrészt, mert rohadtul kétségbe vagyok esve még mindig, másrészt, mert ezek a napok borzalmasak, sehol nem találom a helyem. (Aki esetleg látna a folyosón lézengeni, elanyátlanodva, zsebre vágott kézzel, nyugodtan nevessen ki, csak én ne halljam, köszi. :)) Messze a legszebb öt perce volt a napomnak, amikor beszéltem Vele.
Szóval továbbgondolom a szöveget, a mondanivalót és arra gondolok, miért ne lehetne ez az én mesém is? Emlékszem, először még ő volt a Mozartom, de abban az időben gyűjtöttem magamnak a vonzó figurákat, volt saját Tybaltom, Benvolióm, sőt, egy Fantomot is összeszedtem magamnak. :) Most, hogy ismerem, még az Októbert is ráfoghatnám, bár kikérné magának.
A klip ugyan nem tetszik különösebben, mármint a közeliek, az utca, a híd, az gyönyörű, de a mese vége nálam egy kicsit más.


Erről beszéltem.
De a színhasználat akkor is szép, a szereplők meg imádni valóak. :)

És most ágyba ugrom. (Kis krokodilka... ^.^)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése