Wonderland

Reggel még azt gondoltam, Csodaországgal az egyetlen baj, hogy senki nem hisz benne. Estére rájöttem, hogy ez a legtermészetesebb dolog a világon. Nem hinni abban, amit nem látunk. Több a rombolás, mint az illúzió - a csodafaktor mínuszokig süllyedt. (Következésképpen azon sem kell csodálkozni, ha józan emberek mesterségesen próbálják elérni a mesést.) (Keresem az L.A. Ink-es Kim egyik művét, egy tripes tetoválást fákkal, növényekkel, nagyon nagyban, nagyon színesben. Ha bárki tudna hozzá forrást, jelezze, kérem.)


A Szépség és a Szörnyeteget azért megnéztem reggel, mondom, kótyagos ártatlanságomban még sok szép dologra gondoltam. Tüneményes az a mese egyébként, bár Belle karaktere engem irritál és továbbra sem tartom szépnek. Szerintem ő a legunalmasabb Disney hercegnő, sosem voltam oda érte. Bár az aranyszínű ruhája tetszett.
Namindegy.
Azonkívül megvolt a fellépés, a jóleső, ugyanakkor bosszantó, illúzióromboló, ugyebár. Különben is, milyen már ilyesmit vasárnapra tenni? Éjfélig roptam volna a népzenére, meg a beígért folk rockra, amit hallani sajnos már nem volt szerencsém.
Most intenzíven küzdök Bocskaival és Bethlennel, tanulok, mint a kisangyal, ahogy megfogadtam. Nagyon jó végre olyasvalakiről is olvasni, aki nem csak a saját érdekeit tartotta szem elől, józan volt, hidegfejű és mindenki jól is járt, amíg uralkodott. Bethlenakirály. :D Ezen tanóra kapcsán jöttem rá arra is, hogy a Gábor egy tökjó név, hangzatos, meg minden. Nem volt hülye, aki így nevezte el az öcsémet. (Igenigen. ^^)
Ezeken elmélkedem mostanában.
Holnap hétfő, kitartás! ^^