Ma már megfogalmaztam egy panaszos, búskomor bejegyzést, de úgy döntöttem, nem válik hasznára sem nekem, sem az utókornak, úgyhogy repült. De csodás képet találtam hozzá. A címe Katakrézis lett, általam, szabadon.
Az idill pedig az őszi szünetre vonatkozik, már csak négy gyötrelmes van hátra addig, néhány órányi próba, talán négy dolgozat. Egy fellépés, talán egy oda-vissza vonatút. Sör, persze, és liternyi kávé. Talán tejjel.
De megvan a dátum, mikor jön a párom, és bizony kész a program. Egy teljes nap döglődés, amit normális emberek csinálnak... (Nem, a normális emberek hasznosan töltik az idejüket. Az utóbbi időben zavaróan normális voltam tehát.) Ágyban maradok, megnézek egy csomó filmet, meg különben is, milyen szörnyű ember lennék, ha nem hagynám szegény uram meg öcsém reggelit csinálni, majd azt ágyba hozni nekem?
Naugye. :)
Ezen a kérdésen merengve fogom túlélni ezt a négy szörnyű napot.
Javaslom az autotróf táplálkozásra való áttérést.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése