Osztrakiszmosz

Néhány napja ez a szó bizsergeti a fantáziám. Nem sokra jutottam vele, semmi ügyes nem fogalmazódott meg bennem. De legalább tudom, mit jelent és azt hiszem, egy életre megjegyzem, Vagy legalább érettségiig. De remélem, hogy utána is.

Néha azon gondolkodom, mi mindenre fogok ezekből az évekből emlékezni. Mit fogok mesélni a fiamnak, hogy fogom visszaadni ezt mind. Fogok egyáltalán mesélni neki? Biztos meghallgat. Egy kissrác csak figyel arra, mit mond a mami, ha máshol nem, a fürdőkádban - nálunk ott van esténként a kupaktanács. Mármint valaki ül a kádban, aki meg épp arra jár, ott marad. A közös vacsi mostanában nem divatos. Mindegy.

Egyébként, visszatérve az ügyes fogalmazásra - meg ami nekem eszembe jut róla -, azt hiszem, sikerült kiirtanom magamból a művészt. Ez most csúnya, és nem tudom, örülök-e neki, most egy kicsit kőszívűnek érzem magam. De ez volt a cél. Bár ki tudja, mit gondoltam rosszabb pillanataimban. Valószínűleg ha nem próbálkozom is sikerül legkésőbb egy éven belül, mert ebben a környezetben nem tehetem meg, hogy álmodom, hogy elpuhulok, hogy szépnek találom az őszt...

Üss le.
Szépnek találom. (Akkor most ezért.) Nekem az ősz még sosem tetszett. Valószínűleg hosszú volt ez a nyár, volt időm kiélvezni, mostanában kifejezetten untam is. Most esik először, mármint ez olyan igazi őszi eső. Az ablakom nyitva, jó hallgatni. Mióta kicsit csillapodott, a Within Temptation legújabb lemeze is szól, úgyis nyilatkozom még róla. :)

És akkor most ilyen fáradtan, begyógyult szemmel, üres fejjel (jobb dolgom sincs, mint Dr. Avery-t bámulni és csodálni...) leírom a hétvégi terveimet, de le ám. Most mindjárt. Afféle motivációképpen, mert ha most ezt elmentem, később jogom lesz fenékbe billenteni magam, ha mégsem jönne össze.

- Rendbe rakni a szekrényem. Ma kaptam néhány csoda remek új rucit, meg egyébként is, két éve ilyen rémes állapotban van szegény...
- Még egyszer meghallgatni az Unforgiving-et. Ez az előbb említett album, egyébként a negyedik dalnál járok, nem is tudom, nem alszom-e be a feléig.
- Elolvasni az Aranyembert. Mert hát kötelező. És mert tetszik.
- Bioszt jegyzetelni. Végre van rá időm, úgy néz ki, a jövő hét próbaorgiái némileg mentesítenek a töri tanulás alól. Huh.
- Ha már itt tartunk, Aludni, Aludni, Aludni. Holnap hajnalra van programom, de vasárnap biztos nem lesz egyszerű kiimádkozni az ágyból. Nyíííííí. *-* (*elgyengül már a gondolatra is...*)
- Megnézni még legalább két epizódot a Grace Klinikából. Pihenés gyanánt.
- Finoman összeveszni Gével, mert már megint egy majom.
- Teleenni magam J szilvalekvárjával. És apa fokhagymakrémlevesével, és ezek után felpattanni az istenverte legmedzsikre és tenni valamit azért, hogy ne legyek víziló.
- Tanulni? (Nehogymár ne.)
- Túlélni. Viszonylag fontos.
- Aludni. (Most.)

Bocsánat a flegmaságért. A kifinomulatlan fogalmazásért, a csapongásért. Nagyon péntek és nagyon éjjel van. De azért jó éjt, jó hétvégét mindenkinek! ^.^