Van az a bizalom. Úgyis mindenki iránt megrendül egyszer - lesz valami hiba, amit nem tudsz elfelejteni.
Nem a te hibád. Sőt. Már hogy várhatnák el, hogy csak úgy szemet hunyj felette?
Csalódtam már sokakban, de a fontosaknak mindig megbocsájtok. Egyszer legalább. De nem vádolhatsz a rémképeimért, amik váratlanul felbukkannak. Megesik még, hogy én vagyok a sértett fél - ilyenkor ne sajnálj, csak hagyj egy kicsit békén.
Az elvárások nem hagynak.
Csak bízol abban, hogy az idő megbocsát.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése