Gyermekláncfű

Még mindig levegő után kapkodok, sehogy sem akar a nózim tisztulni. A gondolataim viszont nagyjából helyre jöttek - ezt a hetet is túléltem.
Vásároltunk anyával, találtunk néhány tüneményes ajándékot ennek a bolondnak, egész idő alatt azon gondolkodtam, kár belé, úgysem értékeli a körítést, csak a szütyő főszereplőjét. Később majd bemutatom. :) Aztán rájöttem, mégis van szépérzéke, mert felpróbáltam a szalagavatóra szánt szettemet, rájöttem, hogy dögös vagyok, még betegen is. Remélem, pénteken is így fogom még érezni. Így nyugtatom magam, hogy csak tud a srác valamit, ha én tudom szeretni, ebben az unalmas formában. És azt ígérte, egyszer kapok egy mülleres szatyrot, tele ajándékokkal. Azt már csak megvárom. :)
Írtam róla, hogy elküldtem neki a sírós-rívós levelem. Okosabb nem lettem a válaszától, de magamon könnyítettem. Már csak énekelnem, táncolnom kéne, nem rettegni a hülye dolgozatoktól és minden remek lenne. De talán majd pénteken. Már csak öt napot kell addig túlélni. :D
Ügyesen a csúnyaságos héttel! ^^