Megkaptam, hogy féltékeny vagyok - nem ezzel a szavakkal, de ez volt a lényege. Nem vettem komolyan először, mondtak nekem már sokfélét, azt is mondták, hogy "szerelmes hülye" vagyok, ezen is nevettem. Aztán elhittem. Ezt is, azt is.
És most rájöttem, hogy amellett, hogy szerelmes hülye vagyok, semmi közöm a féltékenységhez. Most már tényleg semmi. Ellenben továbbra is nagyon rosszul viselem, ha valaki ahhoz nyúl, ami az enyém. Nem vagyok féltékeny, csak elképesztően irigy. Szerintem nekem emberi jogom védeni, ami a sajátom.
A taigetosz-pozitív emberek pedig hullani fognak körülöttem, mert anyukám azt mondta, miattuk ráncosodunk.
Nekem állampolgári jogom tisztán tartani a saját környezetem, éppen ahogy szar dogát írni is jogomban áll. Ezt a tanárom mondta még anno, igaza volt.
Persze másoknak jogában áll utálni engem - csak ezt messziről tegyék, mert a védekező mechanizmusom erősen próbál mostanában kitörni. (Ingyen plasztikázom.)
A szerelmem és a barátaim továbbra is imádom. (Remélem, nem ábrándultál ki nagyon.)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése