Egész nap ez jár a fejemben. Hogy nem is kellett volna reggel felkelnem. Nem azért, mert annyi rossz dolog történt volna - csak érzem a levegőben, hogy most nem ez volt a helyes döntés. (Nem is én döntöttem így...) Lehet, hogy ez már a kellemes téli depresszió?
Mindenféle bajokat kreálok magamnak - unalmamban. Felhúzom magam hülyeségeken - mert nem vagyok nyugodt. Kínlódom, akár a barátnőimmel, akár a párommal, mégis nagyon egyedül vagyok. Pedig együtt szenvedni mindig megnyugtató egy kicsit.
És apahiányom van. Felhívtam apum, azt mondta, felugrik majd a héten, de ágynak esett szegény, úgyhogy remélem, pihen. Sosem én voltam az első, nem is hiányzott - csak most, egy kicsit szar. Most, amikor már bárki jó lenne, csak kisírhassam magam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése