December fényei

Még ha spórolunk is, a város, a szomszédok, még én is - vannak fények. Miskolc idén nem változott ékszerdobozzá, de tulajdonképpen Miskolc már régen rossz, nem is várok tőle többet. Tavaly ilyenkor még Orleans-t csodáltam, a feldíszített karácsonyfát, ami a párizsi kiruccanásból visszatérve fogadott. Ez a kép még a társas oldalra is kikerült. (Hogy mondják? Tuti nem társadalmi. Nem etikus, nem szociáliss! Csak kínos-bajos-elpanaszolós. Linkelgetős. Persze kell ilyen is.)

Néhány üzlet kirakatában azért van égősor, délután négy és hat között égnek. A pláza rusnya fényszórói döbbenet, de éjjel is - ha már jelzőlámpa nincs, legalább valami legyen, hátha nem csapnak el, csak minden harmadik korán hazatérőt egy jó ásványvizezés után.
Az utcánkban eddig egy létrás mikulást sikerült felfedeznem - ritka ocsmány, sötétben főleg, mert csak a létrája világít, ő maga nem, de legalább van, respect annak, aki kiaggatta. :D A lakás tele van díszekkel. Az ablak világít, a lépcsőn fenyőimitálós boa, mostanra már hagyomány azt feltekerni, hogy ne lehessen tőle közlekedni. Még az öcsémet is sikerült rávenni, hogy alkosson, az adventi tálca (jóindulattal sem koszorú) is nagyon édes. Mostanában szeretek a nappaliban ücsörögni, az állandó illatot különösen imádom, amit anya nonstop működtet. Olyan mécseses-kerámiás izé az, tudod.
A szobámban asztali lámpa ég, meg az a gyertya, amihez éppen kedvem van. Nekem is van karácsonyi gyertyás tálcám, sőt, karácsonyi kaktuszt is kaptam névnapomra, már virágzik, egyszerűen tüneményes. És a falon ablakdísz van, mert a falra tapadt, az ablakra nem: színváltós hópihe, kis drága. ^^

És a hétvége ezzel minddel együtt zajlott le, és a párommal, és új Nightwish albummal, nevetéssel, délutáni csendes pihenővel, mikulásvonattal - melyről a következő posztban, ennek a folytatásában szeretnék bővebben mesélni, mert van mit, van bizony! <3
Addig is hallgass zenét és öltözz melegen! ^.^