2012 Wishes

Lelkes vagyok az új év miatt. Voltam, még a délelőtt folyamán. Még akkor meg kellett volna ezt írnom, mint az előzőt - rózsaszínben, hogy később visszaolvasva hazudhassak magamnak egy kicsit. Energia.
Már éjfél óta azon kattogok, hogyan meríthetnék a jövőben több pozitív gondolatot, hogy érjem el, hogy minden nap tudjak mosolyogni, legyek jobb ember, ne rontsam el a környezetem kedvét. Az a baj, ez túl nehéz. Már most érzem a hétköznapok unalmát, a monotonitást, és már most szorít belül valami, talán irigység, vagy csak az a gombóc, amit rendszeresen érzek. A szünet alatt tele voltam energiával, úgy gondoltam, a tanulással sem lehet bajom. De az a helyzet, hogy belülről emészt, méghozzá viharos gyorsasággal. Hihetetlen, mikre képes.

Most viszont, egyelőre csak azért vagyok itt, hogy ha nem is rózsaszínben, legalább lilában köszönthessem az új esztendőt, mondom, késve, mert nem is én lennék, ha valamit időben elintéznék. Higgyek még egy kicsit abban, hogy az új évvel új erőre is kelek majd, mintha már tavasz lenne. Amilyen délelőtt is volt. Ki kellett kísérnem az állomásra, de nem kelletlenül battyogtunk, hanem süttettük az arcunkat. Hideg volt, de világos, amitől megjön az ember életkedve. Mosolyogva integettem, ma egyébként még a vonat is gyorsabban ment, látványosan gyorsabban, aztán lassan jöttem hazafelé, egy kicsit nyugodtan tudtam gondolkodni. Csak a négy fal közt nehéz ez, azt hiszem.

Szóval 2012-ben is szeretnék magamnak bizonyítani, első sorban a tanulás terén, mert abban még hiszek, hogy lehetséges. Szeretnék sikeresen előre hozottat tenni angolból, már mindjárt, illetve ősszel franciából. A kettő között megszerzem a jogosítványt.
Talán sikerül végre elkezdenem az új nyelvet, elkezdem megalapozni a jövőmet északon. Ez még csak ötlet szintjén él, de reménykedem. Ha már énekelni, zenélni nem tudok és valószínűleg nem is fogok tudni. Arról már letettem, hogy hangszeren játszhassak. Pedig annál jobban talán semmi nem tudna boldoggá tenni. (Ez most a lemondás.)

Már fejlődést mutattam az idén is, de egy kicsit még ügyesebben szeretnék rendet tartani magam körül. Tudom, hogy rendben a négy fal is elviselhetőbb. De néha még így is nehéz hozzákezdeni. És szeretnék főzni is néha, valami finomat, valakinek, akit szeretek.

Továbbá mindent meg fogok tenni a számomra fontosakért, hogy azok is maradjanak. Újévkor, mikor Ő volt mellettem, volt kit megcsókolni, úgy éreztem, a három év is meglesz - ellentétben a karácsonyi félelmeimmel, ezt talán már elcsípted az előzőekben. És ha a három év megvan, azt mondják, bármi. :) Már terveztünk. Nyarat, évfordulót, és távolabbra is mentünk, gyermeteg kis képeket kreáltunk. :)
Továbbra sem fogjuk megfojtani egymást a többiekkel, még ha túl sokat, túl keveset is találkozunk. Tudok majd elengedni. Megbocsájtani. Sok-sok szép élményt szeretnék mindenkivel az idén is, hogy legyen mire emlékezni jövőre - abban az esetben, ha nem halunk meg mind decemberben, ha netán betöltöm a tizennyolcat, ha azt is, sőt, a szilvesztert is túlélnénk. :)
És sokat szeretnék olvasni, színházba menni. Tudni szeretnék, de a tanulás mellett élni is.

Azt kívánom, egy nap ne csak huszonnégy órából álljon. :)