Do come across

Néha nehéz megtalálni a szavakat. Tudom, mit szeretnék írni, néha még azt is tudom, mit érzek. De hogy írjam le, hogy megértsd, hogy később azokról a szavakról egyértelműen eszembe jusson, amit éreztem?
Budapesten leledzem, péntek négy óta. Elmásztam a Keletiből Zuglóig, majd a Nyugatihoz, húsz percre ledőltem meghatódni. (Megint megtaláltam a világ legszebb szerelmes dalát. Ha Ő is mellettem van, vagy legalább látom, míg megy a dallam, sírok. Én tulajdonképpen bármikor tudok sírni, de örömömben még szeretem is. Olyankor kevésbé bohócos az ember arca, inkább szépek a könnyek, mint nevetségesek. Szerintem.)

Szóval péntek tizenharmadikán körbe-körbe Budapesten.
És most mindjárt bemegyek egy barlangba, kapok egy fülest és a falak mögül végighallgatok egy pompás koncertet. Nyugodt leszek. És biztos vagyok benne, hogy sírok majd. Szerencsére a sötétben senki nem fogja látni. :)