Most télen először fordul elő, hogy nyárra vágyom. Én nagyon szeretem a telet, elviselem a hideget, imádom a havat, még a latyakot is, amit maga után hagy. Imádom, ha este egészen világos miatta az ég. Imádom a tél csípős illatát. És határtalan öröm fog el, ha este kinézek az ablakon és csillagokat látok. Tegnap épp azokat nem láttam, de volt holdacska, körülötte gyorsan suhanó felhőfoltok - olyan látvány ez, amiért érdemes élni. :)
De most annyira nem szeretem a telet, mert most olyan semmilyen. Ebben hasonlítunk, de akkor nyugodtan kijelenthetem, hogy magamat sem kedvelem különösen.
Elbeszélgettem D-vel, egy régi osztálytársammal. Istenem, annyira tetszik a hozzáállása! D zenész, olyan, mint a párom, csak mellette még művész is. Olyan igazi szabad ember, tele álmokkal. Imádom hallgatni, amiket mesél, ecseteli az álmait és egyenként szépen meg is valósítja őket. Ő sem unatkozik sosem. Imádom hallgatni, és egyúttal utálom is, mert én nem tudok úgy gondolkodni, mint Ő. Részben, mert nem hagynak és részben, mert nem merek. Természettudományt magolva felnéztem és megírtam neki, hogy utilitarista, konformista disznók vagyunk és bele fojtunk az emberbe mindent, amivel nem pénzt, hanem örömöt keresne.
Szóval így telt ez az egy hét is, az a huszonnyolcnak tűnő négy munkanap. Lassú, vontatott, idegtépő négy nap, egy semleges, otthon ülős, hasznos-hasztalan szombat, rossz alvással, szellemlátással, tükörundorral. Jelenleg a jövő pénteket várom, biztos vagyok benne, hogy kiadom majd a gőzt, aztán rágyúrok a síszünetre, mert csak ilyen rövid ciklusokban megy ez nekünk... ^^'
Azért őszintén kívánok további kellemes hétvégét. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése