2012. január 2., hétfő

Újévi malac


Lemaradtam az év utolsó posztjáról. Szerettem volna írni a karácsonyról, mert szép volt, a születésnapomról, mert nagyon jól éreztem magam és azóta is csak ámulok, mennyi aranyos fejecske van a világon, arról, ami a két ünnep között volt, finom ételekről, telehassal fetrengésről, Dante pokláról, a szerelmemről és a szilveszterről, persze, bár sosem az a fontos, hanem ami utána van. És 2012 első posztját is szerettem volna még tegnap megírni, csak nem sikerült, mint a mellékelt ábra mutatja.


Az előző éveket mindig úgy hagytam ott, hogy féltem a változástól. Próbáltam tenni az új év ellen, legalább magamat átprogramozni. Dulifuliskodtam. Most meg, visszagondolva, 2011 egy nagyon jó év volt. A nyár különösen, eddig a legjobb, legszebb, sok ilyet szeretnék még. Rengeteget tanultam. Voltam egyedül, majd hazajöttem, vizsgáztam: egy évet öt hónap alatt teljesítettem, hármasnál rosszabb jegyem nem volt. Voltak kiborulások, izzadtam vért, volt, hogy nem akartam felkelni, olyan is volt, hogy nem tudtam. De sikerült, évzáróra már mindent letudtam. Megtanultam tanulni és mindenre nagyon büszke vagyok. A legjobb barátaim, még anyukám sem hitte, hogy meg tudom csinálni. Persze, hogy én sem.
Fényezd még magad, királylány. ^.^

Aztán lettem harmadikos, most már tényleg öreg vagyok. Öt éve a Földesben, és még mindig szeretem. Sosem könnyű, de jobb helyet nem is kívánhatnék magamnak. (Még ha néha más is látszik, egyetemért sírok, meg napközben az ágyamért... ^^) Végre az osztálytársaimnak is megmutattam, hogy nem vagyok ijesztő, kezdek oda is beilleszkedni, és ez is nagyon jól esik. :)
Volt egy nagyszerű karácsonyom, rengeteg szép ajándékkal, finom étellel, családi összejövetelekkel, délutáni alvásokkal, süteménnyel, borzalmas karácsonyi válogatásokkal. És a szülinap, sweet seventeen, az is nagyon jól sikerült. Nagyon jól esett az üzenőfalamon a rengeteg kedves szó, az éjszaka közepén érkező sms-ek, a sör azokkal, akiket imádok. Az ölelések, az akciós Cosmopolitan koktél. :)
És a szilveszter, ami jobban sikerült, mint gondoltam. Megnyertünk egy csocsó meccset és rengeteget elveszítettünk, idegenekkel ölelkezdtünk újévkor, mintha ezer éve ismernénk egymást, az éneklés kimaradt, de önjelölve táncikáltunk. Boszorkánysapkában repítettem lányokat a mosdóból egyenesen Harry Potterhez, és persze volt másnap is, de még az is vicces volt. Egész nap csak lézengeni, mintha reggel lenne.
Igazából a másnaposság semmivel sem rosszabb a hétfő reggelnél. :)

Jobban emlékszem az év második felére, de hé, én voltam, éltem külföldön is. :) Megjártam Párizst a barátnőmmel, vasárnap este felfedeztem a Loire partját, játszótéren hintáztam, nyalókát szopogattam, friss levegőt szívtam, imádtam a fényeket. Baguette-et ettem az ebéd mellé, minden reggel pain au chocolat-t ettem a kávémhoz. Megfőztem a világ legrosszabb paprikás krumpliját és jóízűen elfogyasztottuk a szobatársammal. És kaptam hideget is, egész évben, mindenfélét, de megtanultam elmenni mellettük. Már nem is emlékszem arra a sok kiborulásra. Utólag az egész év olyan rózsaszínnek tűnik, amilyen most a pulcsim. ^.^

2 megjegyzés: