Lelkem kis aláfestő zenéje, egy huzamban huszadszor - lesz az még ötven is! ^^
Ha tehetném, titkos levelezést folytatnék a szerelmem illatával. Hogy senki ne tudjon róla, csak ő meg én, mert mi vagyunk az illetékesek. Írni próbálok, hjaj, élmények, gondolatok, mint a tenger, egyszer csak sokan vagyunk, aztán hirtelen senki nincs, csak N meg én, és szegény megkap mindent, mindkettőnknek sok, de sosem elég - mondhatni semmi.
Így élek én, mert a nevében nem kívánok beszélni.
Volt-nincs, volt-nincs, csak lenne már nyár, csak mozdulnánk valamerre! (Most meghalt az idő, nélkülem fut, én meg fekszem a betonon. Leszek nagyon, nagyon undorító. Leszek szerelmes, ott a saját kis betonomon, amíg el nem talál egy autó, egy focilabda, egy öngyilkos gőzmozdony. Leszek ott tejpiros rózsa, minden további nélkül, mondom, csak lehetnék!)
Tönkretettek. A vörösbor, a füstfelhő, az atomrobbanás a szívben, a legyőzhetetlen mosoly, tönkretett Nagy-Britannia, még Oslo is tönkretett és a csokis sütemény. Meghaltam, mondtam tegnap, és tartom még, tart ez a felemás, illatos állapot.
szerintem is legyen már nyár :(
VálaszTörlés