2012. március 21., szerda

Bárki karma


Amikor boldog vagyok és nevetek, egy kicsit mindig félek is, mert tudom, hogy onnan csak lejjebb lesz - és be is következik. Énekeltem, előadtam, dühöngtem, de megnyugodtam, volt matek óra, nevetős, nem volt tesi, helyette kávé. Volt angol, megdicsérős-mesélős-nevetős. Morfondírozás, napban gyaloglás, könyvvásárlás a kisöcsémnek névnapjára. (Minő kár, hogy a testvérem névnapja egyben a párom névnapját is jelenti, csak amíg az öcsémről tudom, hogy minek örülne, a páromnak való ajándékötletelés minden alkalommal többnapos lidércnyomást jelent! ^^') Volt sok-sok összemosolygás, összefogás. És aztán bekanyarodtam az utcába és volt hülye ember, igazságtalanság, düh, utálat, hiszti, areyoukiddingme, rossz hír. Nem olyan nagyon rossz, mert ha nem lenne rossz, jó lenne - de elég ahhoz, hogy boruljon.
Szóval bármiféle túlélési tanácsot fogadok nullahuszonnégy, feltéve, ha a megvalósítása nem jelent a jelenleg használt drogoktól különböző addiktív szerekre való szokást. A színdarabunk szerintem hamarosan megtekinthető lesz az interneten, már ha megtalálod. :)
Tavaszi süllyedés.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése