Nehéz napok ezek, szeretethiányosak, iskolában rohadósak, lustán tanulósak, alig alvósak, semmi-érdemlegest-tevősek. Reggel hétkor, mikor bemegyek iskolába, még nem süt a nap, este hatkor, mikor kijövök, már nem, úgyhogy a napszemüveg szükségtelen, pedig nagy kedvem lenne már hordani. Pompás kis légyszemüveg. :)
Mesterségesen tartom magam életben teával, írással, regénnyel és az új szerelmemmel, akibe nem tudtam nem belezúgni. :) Rejtélyeket fejtek, közben kacagok, mert abszurdum az, ami itt folyik, annyira vágyom ölelésekre, annyira szégyellem magam néha. De már csak hat nap van hátra a szünetig.
Egyébként bámulatos, hogy egy apró ölelés mekkora csodákra képes. Hiszem, hogy azért bírom még, mert
Persze a nyár még jobb lesz. Csak jöjjön, csak jöjjön már. :)
:-))) egyetértek :D
VálaszTörlés