2012. március 29., csütörtök

Citromtea


Nehéz napok ezek, szeretethiányosak, iskolában rohadósak, lustán tanulósak, alig alvósak, semmi-érdemlegest-tevősek. Reggel hétkor, mikor bemegyek iskolába, még nem süt a nap, este hatkor, mikor kijövök, már nem, úgyhogy a napszemüveg szükségtelen, pedig nagy kedvem lenne már hordani. Pompás kis légyszemüveg. :)
Mesterségesen tartom magam életben teával, írással, regénnyel és az új szerelmemmel, akibe nem tudtam nem belezúgni. :) Rejtélyeket fejtek, közben kacagok, mert abszurdum az, ami itt folyik, annyira vágyom ölelésekre, annyira szégyellem magam néha. De már csak hat nap van hátra a szünetig.
Egyébként bámulatos, hogy egy apró ölelés mekkora csodákra képes. Hiszem, hogy azért bírom még, mert kemény vagyok (<- ez olyan audreys :D) tegnap D, egy kedves osztálytársam volt olyan kedves és hagyta, hogy megöleljem. Azt mondta, ha szeretethiányom van, csak nyugodtan, máskor is. Aztán megsértett és mondtam neki, többet nem ölelgetem. És mi volt a válasza? Na? "Mindketten tudjuk, hogy ez nem igaz." Egyemmeg. ^^ Öt éve vagyunk egy légtérbe összezárva napi szinten és tényleg ők ismernek engem a legjobban és kapaszkodj meg, néhányukban egészen megbízom, szeretem is őket, hajh, jó érzés ez. :)
Persze a nyár még jobb lesz. Csak jöjjön, csak jöjjön már. :)

1 megjegyzés: