Nem barátom nekem ez a szombati iskola téma. Persze én jól csinálom, mert lázadok, nem tanultam tegnap sem, ma sem fogok, mert ez nekem mégis csak a hétvégém, amelyik órát lehetett, végigaludtam, mert szombaton én 11-ig alszom, ezt tőlem nem veszi el senki - és remek volt az az előző hosszú hétvége, de még remekebb lett volna inkább kibírni a pénteket, úgy is lett volna három nap pihenőnk. (Tisztelettel, nem én kértem a hosszú hétvégét, ezért nem is tartoztam bedolgozással, ez az én meglátásom.) És a jövő hét pocsék lesz. Mert azt a darabot kell próbálni, amit utálok, arra a versenyre, amihez nincs kedvem, azzal az emberrel, akivel a hátunk közepére sem kívánjuk egymást. De összeszorítom a fogam és most még utoljára, remélem, hogy utoljára, megcsináljuk. Ez már nem az a mese habbal, amikor a színjátszás csupa öröm, sajnos.
Viszont a könyvem nagyon izgalmas, imádom, imádom. ^^ Csak az idegesít, hogy nem enged be Molyra, csak azért sem... ^^'
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése