Violetta

Megtanulom, amit muszáj, de egy betűvel sem többet.
Lógok. Próbákról, az óráimról csak jó indokkal.
Lusta vagyok, fene lusta.
Fázom reggel és délután, de akkor sem vagyok hajlandó visszavenni a meleg kabátot, mert tavasz van, kikérem magamnak - persze ha mégis felvennék egyet, rögtön kisütne a nap, egyezkedni lehet.
Lilára mázolom a körmöm. Kibírom még ezt a három napot a börtönben, mert most annak érzem az iskolát, aztán felülök egy vonatra és már itt sem vagyok, nem hallotok rólam. Elmenekülök.