Most nem olyan kétségbeesett a próbálkozás. Most nyugodt vagyok, sőt, pörgök. Álmos vagyok, de érzem az erőt és megfogadtam, hogy most már ezt a durván két hetet, az év végi hajrát úgy fogom végigcsinálni, mint a kisangyal. Még tanulok is, sőt, bemegyek iskolába, ami az utóbbi hetekben nem sűrűn sikerült. :) Van erő.
Van a zenében, a napban, a csajokban, a sörben, a páromban, a nyakizmaimban, a tombolásban, a színes ruhákban, a magas sarkú bicegésben, a kávéban, teában, narancslében.
Némi kínrím akad azért az életben, de melyikben nem, ahol korán kell kelni és padban rohadni, csak úgy sóvárogni, mert este hatkor már tilos kávézni? Néhai kétségbeesett mosolyfestésemet meg lehet tekinteni Tumblr-ön, gyűjtögetek néha, ha van időm és nincs kedvem - máshoz. A színek tényleg felvidítanak.
Nyár lesz már, lesz már nyár, ugye? Persze, hogy lesz. Énekhang, tábortűz, a tó vize, kétbalkezes költészet, azok leszünk mi hónapokon át, és füst. Mesehősök leszünk, úgy tervezem.
Persze a szobám egy káosz még, üvegekkel, jegyzetekkel szanaszét, piszkos és tiszta ruhákkal egymás mellett, porcicákkal, festékfoltokkal, de legalább sötét szilvára festettem a hajam, úgyhogy még hajszálak is hullani fognak. Bögrék és kaktuszok nem-annyira-katonás sorrendben az íróasztalon. Nyitott ablak, hogy szellőzzön az oroszlánszag - a fiútestvér szobáját messziről kerülni illik!
És nyilatkozzék még valaki L-ről, a legeslegjobbról, aki ma tizennyolc és éltesse mindazösszes égről, földről, kávéhabból.
Szóval durván két hét maradt. Fűzzünk virágot, öltözzünk kolibrinek, igyunk jegeskávét és énekeljünk az utcanépre való serény tekintettel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése