Akkor is félelmetes, milyen löketeket tud adni egy-egy jól sikerült nap. Ma kb. harmincszor kaptam volna cifra agyfaszt, már bocsánat, ha nem tombolhattam volna vasárnap végig egy estét. Azóta is visszavágyom. Mennék el innen, az ismerős arcok elől. "Hagyjál már!", gondolom csomószor. Ne engem traktálj a hülyeségeddel, köszi. Aztán szúszá és legfeljebb csendben maradok, "mert nincs mit mondanom". Szóval mégis fejlődöm.
Különben nem tudom annyira túladagolni a koffeint, hogy ne tudjak órán aludni - bezzeg éjjel!
Szóval könyv a pad alatt, sasolom serényen, zene a fejemben és az én nyaramat nem veszi el senki - ezt tessék komolyan gondolni. Ha letelik a két hét, harapni is fogok érte. Ez azért jó, mert számításaim szerint a hétfőtől számított két hétből már csak másfél maradt.
A zene a leghatékonyabb gyógyszer most és mindig. És vezetek is, a főút közepén elkezdtem áldani az öcsémet, amiért régen játszhattam a rallys játékaival. Nem vicc, hasznát veszi az ember. :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése