Szabadság

Nézd, mit találtam! Kerítéses-virágos kép, igazán olyan, ahogy most érzem magam: a lábánál már nyílnak a virágok, de át is kell mászni azon a kerítésen ahhoz, hogy futhassak. Valahogy így, pedig tudom, nem olyan jó "szabadság" szóval dobálózni.
Szóval ma még egy utolsó napot eltöltöttem az iskolában, leérettségiztem. Kész az angol, úgy számoltam, ezzel 232 pontom már megvan, ami tulajdonképpen zseniális, nagyon örülök neki, mert mégsem tűnik így az egyetem olyan távolinak. Nyáron majd az épületet is jól megnézem magamnak, talán még meg is érintem és nevetve mondom majd, hogy "nemsokára ide fogok járni...!", Ő meg majd fejcsóválva rám hagyja a dolgot.
Három nap múlva itt hagyom az Acélvárost - a híremet sem fogják hallani.

...És most a tikkasztó meleg, a fáradtság ellenére kinyílt a világ és legszívesebben csak futnék, meg sem állnék a tóig, a szökőkútig, csókot adnék minden szeretőm arcára és másnapra mindent részegen elfelejtenék.

Ezt szeretném, de igazán. Gyönyörű nyarat kívánok mindenkinek, most már igazán! ^.^