Ábrázolja a belső békém, a kicsi lelkem most nagyon boldog, nagyon nyugodt. Úgy érzem, most nincs az a hülyeség, amit ne tudnék elviselni. (Persze magamnak kreálok néha, de valahogy el is felejtem aztán.)
Egy tejes tea után szagolgatom a bögrém, isteni édes illata van. A torkom fáj, berekedtem, így a hideg sangriával várok még egy kicsit. Könyvekbe burkolózom, ez most a holtidő két nagy nyaralás között.Spanyolország még csak a kezdet volt.
És milyen gyönyörű, bolond kezdet! Ha az egész nyaram ilyen lenne, igazán elégedett lennék. Megtisztultam, pedig nem vagyok óvatos, egyáltalán nem.
A hosszú buszút, egymásra dőlve alvás, a bedöglött légkondi, az álljunk meg, pisilni kell, a partot érés, a kavicsban botorkálás, a napégés, a szieszta, a delfin show, a fókák, a csúszdázás, a vad hullámok, a búvárkodás, az éjszakai fürdőzés, a helyi sör (mert a Heineken drága), a szuvenírvásárlás, az esti kártyázás, a Pina Colada, a megőrülés, a rövid nyűg, a só lezuhanyzása magunkról és a konzerv ebédek, mind olyan igazi nyári dolgok, amiket nem igazán lehet máshol megismételni, csak kedvtelésből próbálkozunk, hogy megérje minden perc.
És a nyugalom, a könyvekbe temetkezés, versenyolvasás, elvétve egy kis tanulás (el ne mondd senkinek!), az itthoni kornyikálás, a szomszéd unokái, akiknek senki nem szólt, hogy nyáron nem kérek hajnali tízkor ébresztést; a filmnézés, a narancslé, megsülés, sütés-főzés, zöldségkúra anyukámmal, mert tíz éve nem volt már olyan, hogy ketten maradjunk itthon. Ez van most, és nemsokára már megint ünneplünk, pancsolunk, várost nézünk, megőrülünk, mérgezzük magunkat és gumicukrot zabálunk, mert nyáron szabad.
Csak nevetek a "Hello July, please be good!" táblákon mert tudom, hogy jó lesz.
Őszintén kívánom mindenkinek a hasonlóan felejthetetlen élményeket. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése