Rengeteg levéllel tartozom. Barátoknak, ismerősöknek, ügyes-bajos elintéznivalókkal, élménybeszámolókkal, jókívánságokkal. Jó lenne rászánni egy napot, hogy mindenkinek írjak valami kellemeset, de tudjuk, hogy ez nem így működik.
Úgyis annak írok, aki éppen az eszembe jut, és bár most játszódik egy névlista a fejemben négy oszlopos taggal, nem hiszem, hogy hozzákezdek, mert fáj a fejem, dörög az ég és izgalmas a sorozatom. (És egy könyv is vár, amit tegnap vettem ki a könyvtárból, fenét egy könyv, öt vagy hat, olvasni is szeretnék. Csak félek, hogy akkor elalszom és nem jutok semmire. Ez az én egészséges félelmem.)
Gondolok néha a tanulásra is, olyankor csendben megvárom, amíg a borzalmas gondolat elmúlik.
És énekelnék is, lassan meggyógyulok, tudni fogok.
Hallgatom ezt a bolond időjárást, fázom és melegem van, sokáig alszom, de későn fekszem és még mindig imádom a nyarat. Kedvem lenne elmenni egy jó koncertre, csábít az a Hegyalja és a négy doboz csodacsoki a hűtőben (meg ne olvadjanak!).
Egészen vicces ez a babakék a képen, nem?
Még mindig unalmas a vaspálcika, nem szimbólum, csak bűbájos kreálmány.
Jók legyetek. ^^
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése