2012. szeptember 1., szombat

Sírás(ás)


Valami máris elromlott.
Közlési kényszerem van, éppen azért írok most, de már napok óta nem mertem. Tudod, mert itt be kellene vallani a bűnömet, ha már templomba nem járok, meg egyáltalán, nem hiszek benne, hogy lenne valaki, aki feloldozna. Majd az idő.
És ami vicces, hogy nem is bánom igazán. Belém nyilall, hogy milyen hülye voltam, nem gondolkodtam, pfujpfujpfuj, de igazából ez nem igaz. Ez kellett, hogy tisztán lássak. Színtiszta mártíromság volt ez, kérem!
De ez nem változtat a tényen, hogy nem mertem gyónni mostanáig. És most nincs kivel beszélnem, lassan túlcsordulnak a gondolatok, nyárral, ősszel, iskolával, szerelemmel, kismacskákkal kapcsolatban.

Volt tehát hiba ezen a nyáron, de volt rengeteg boldogság is. Rengeteg drága fejecske, akikkel simán csak jó lenni. (Itt most megpróbáltam felsorolni a legjobbakat, de kérem, én nem szemezgetek!)
A szerelmesdi továbbra is együtt erősödik. Megvolt az első naaagy közös nyaralás, menekülés a világ elől, még rengeteg ilyet szeretnék. (Életem végéig minden évben. Legalább egyszer.)
Nevezzetek bolondnak, de én már az esküvőmet is elterveztem.



És az iskola. Idén Azkabanként fogom emlegetni, már csak azért is, mert végre elkezdtem elolvasni a Harry Pottereket. Pfuh. :)
Most hát szentül fogadom, hogy...
- Kibírom ezt az évet is.
- Mindig megírom a matek házim, vagy legalább is nem adom fel azonnal.
- Leérettségizem mindenből remekül. Azért, hogy bebizonyítsam magamnak, hogy hat éven át jó helyen voltam. És hogy nem vagyok reménytelen. Még matekból sem.
- Fogadást fogok kötni a matek érettségimről, inspirációképpen.
- Nem borulok ki indokolatlanul.
- Nem tettetek ébrenlétet az unalmas, useless tanórákon és nem kínzom magam azzal a gondolattal, hogy bármi, amit hallok, a hasznomra válhat, ha egyszer álmos vagyok.
- Ugyanakkor ébren maradok akkor, ha fontos témakörről van szó.
- Időben elkezdem majd kidolgozni a tételeket.
- Megpróbálok majd az érettségi tárgyakból óráról órára tanulni. Mármint bioszból és töriből. Magyarból úgysem.
- Nem válok végzetes, visszafordíthatatlan koffeinistává.
- Nem leszek dohányos.
- Leadok még néhány kilót.
- Csak akkor alszom ki magam, ha muszáj.
- És túlélem az évet. Boldogan. De tényleg.

Jaj, de kellene. Ezt mindet.
Félek most. Nem kicsit. :)

2 megjegyzés:

  1. Ha már ilyen szépen pontokba szedted és leírtad, akkor illene megtartani. És sikerülni fog, hidd el :)

    VálaszTörlés