Vicc az egész

Gyerekek, én ma nem akartam ide írni. Illetve szerettem volna, de nem tudtam eldönteni, hogy a napom melyik részét örökítsem meg, mert mindig egy Miskolcra elegendő gondolat, érzés gyülemlik fel bennem, amit sehogy sem tudok szavakba önteni - ilyenkor elég a 140 karakter.
De most egy kicsit sok.
Mindig hangsúlyozom, hogy utálom a Facebook-ot, de néha muszáj felmenni rá, mert üzengetünk egymásnak, ugyebár, a kommunikáció lebutított, elérhető formája. Több csoport tagja vagyok, ahol néha tetőfokra hágnak az események.
Például az osztálycsoportban negyvennégy reagon keresztül fordul mindenki mindenki ellen és szidják egymást 500 Ft miatt. Nem hiszem el. Megvan a magam véleménye nekem is arról, hogy jogos-e mindenkitől beszedni ezt a pénzt ezen az okon, de nagyon nehezen viselem, hogy csak mert egy egyébként értelmes, kellemes osztálytársam megmondja a véleményét, rögtön primitíven (tisztelet a kivételnek) kell ott bántani, ahol lehet. De ugyanez a srác felszólalt órán, akkor a filozófiai témával kapcsolatban mondta el a véleményét, mire legalább tizenöten dünnyögték, hogy miért kellett dumálnia. Na, vajon miért, csesszétek meg?!
A másik csoport egy kis női egyletünk, szintén osztályon belüli. Egy olyan lézersugárral, hét vasajtóval, három jelszóval őrzött szoba, ahol minden hülyeséget megosztunk egymással, ami egyrészt nagyon vicces és szórakoztató, másrészt viszont most az is bűzlik. Ott egy másik osztálytársunkat, szintén értelmes, viszonylag kellemes személyiség, aki tény, hogy idegesítően sokat beszél hülyeségekről, de szerintem ez még nem ok arra, hogy körberöhögjék és elnyomják. Azon kell botránkozniuk, hogy randizgat, barátnője van? Hát nincs jobb dolgotok?!
A harmadik a cserediák témaköre, amin kiakadtam. Ő már a harmadik vendégünk így hatodik évre, tavaly ketten próbálkoztak: egyikőjüket imádtuk, azóta is hiányoljuk és egy élmény volt megismerni, a másikat meg én sem kedveltem, ahogy igazából senki, de neki még adtak is esélyt, hogy megmutassa, ki ő. Na, most egy japán lány van nálunk, még egy buliba is elvittem, hogy ismerjék meg. Azóta nem sokakkal láttam beszélni, viszont rendszeresen azt hallom vissza, hogy "húzottszemű fiú". Bezzeg mikor megkérdeztem, hogy mi bajuk vele, nem tudtak válaszolni. Megnézném őket egy teljesen más kultúrában, nyelvben, közösségben...
Meg egyébként is. Ha valakit megismersz, majd kijelented, hogy nem szimpatikus, nem kívánsz vele kapcsolatot létesíteni, szíved joga, de akkor sem értem, hogy miért kell gúnyolni. De az, hogy ránézel és hoppá, ez két hete nem csinál semmit, csak a helyén ül, akkor most nevezzük fiúnak lány létére, valóban roppant intelligens lépés...
Én szeretem az osztályomat, a csoportokat, tény, hogy mindenki szerethető a maga módján, de azt hiszem, előítéletektől vezérelve csupán összeállni tízen egy ellen az egyik leggusztustalanabb dolog, amit ember tehet.
De persze nevezhettek sunyinak, hogy én meg csak úgy kibeszélem az ilyesmit, de minden más véleményt is szívesen várok.
Bocsi, kifakadtam.