Egyem meg, teljesen félreértettük egymást. Nem, holnap még nem találkozhatunk. Nem értelmes és nem jó sehogy.
A hiányát megszoktam már, de naponta egyszer belemarkol a szívembe. Azt hiszed, hogy ez csak romantikus-regénymagazinos, helyenként tvájlájtos klisé, de nem: tényleg érzem. Csak ülök, nézek ki az ablakon és meglátok egy madarat, egy autót, egy bácsit járóbottal vagy egy újabb hirdetést a szemben lévő épületen. És eszembe jut. És az fáj.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése