2012. december 30., vasárnap

Álmatlan

Szeretethiányom, szívembe markolása és jóízű nevetésünk alkalmából.

figyelj,
lenne itt valami.
talán, ha a gondolatokat lehetne hallani,
nem is kéne szerelmet vallani
másodpercenként,
és térdre rogyva esketni a hűséget,
meséket mondhatnál,
amikből megtudnám
ki vagy- te
aki mindig itt vagy
de valahogy mégis- folyton hiányzol,
mint a légszomj- fojtón hiányzol!
csak most, most el ne aludj!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése