2013. január 9., szerda

A zöld is füvebb


Egyre kevésbé vicces jópofizni mindenféle idegenekkel meg félidegenekkel, bár hozzáteszem, továbbra is roppant aranyos meg fenemód jóleső a rajongás, meg a nem is tudom, minek nevezzem, felelőtlen perverzió, talán, de egyre rosszabb szájízzel válaszolok - és egyre ritkábban, nyilván. Mert kérdem én, miért ők, miért így és mért nem azok, akiknek szívesen válaszolnék, olyan nagyon szeretném tudni, hogy mi van, hogy milyen az arcuk, mit olvasnak éppen...
Nekem rengeteg elgörbült szerelmem összegyűlt az évek során. És egyiküket sem érdeklem. (Nyilván, mert ők érdekelnének engem. Mert Éva evett arról a kurva fáról, asszem' ezért.)
De jelentem, továbbra sem hoztak ki a sodromból, továbbra is bűbájos vagyok, tanulok, alszom a fürdőkádban, falom a sorozatokat, tételeket dolgozom ki, félek az érettségitől és tervezek, álmodom: éjszakákról, telekről, nyarakról, reggelekről, szerelmekről, szeretőkről, barátokról. A stratégia beválni látszik. Lekopogtam. :)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése