Szóval így telnek a napok. Tanulással, éjszakázással, lyukas órai alvással, "felébresztesz jelző csengetéskor?", nehéz ébredéssel, félelmetes lefekvéssel, félek a nemalvástól, jaj.
Holnap nyílt nap. Nagyon korán kell kelni és kicsit félek megközelíteni Pestet, mert bizony most nem fog engem az állomáson várni. Mindenhol őt fogom keresni úgyis.
Várom a nyarat, máris arra gondolok, hogy így vagy úgy, de ez is egy újabb legjobb nyár lesz. És a tavasz. Jónak kell lennie. Muszáj. Érettségi ide vagy oda.
Addig meg csak kibírjuk valahogy... =/
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése