Hazajöttem fél kettő körül, belenéztem a tükörbe és az első, ami eszembe jutott: "kiafaszez?". De így.
De úgy kerek a történet, ha elmesélem, hogy milyen aranyos emberekkel üldögéltem előtte, persze, öntöttem magamba az italt, aztán másra bíztam a telefonom, de állítom, még mindig a lehető legokosabban cselekszem.És világmegváltó beszélgetések zajlottak, és mindenki érdekes volt, és minden érdekelt, amit csak mondtak, és ez nagyon jól jött most. Erre van most szükségem.
A szeretethiányom pedig eltörpül amellett, hogy úgy érzem, tulajdonképpen most nem is utál mindenki. (Jó lenne nem arra gondolni, hogy majd fognak...)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése