2013. április 21., vasárnap

Türelem

Eddig bájos voltam és rendkívül jó fej. Mert gondoltam, gyökér szegény, de hát hadd örüljön, meg addig is felnézhetek valami miatt a könyveimből. De ha provokál, az nem jó.
Persze, eleve utálom azért, mert zaklat, illetve azért, mert ő zaklat és nem valaki más. (Te jó ég, én csak annyira szeretném tudni, hogy mi van a fejében! Bizisten elviselném az asztal másik oldalán, csak beszélne, mondaná, hadd tudjam meg!) És érted, ő unatkozik. Én meg kurvára leszarom, hogy unatkozol. Te se leszel hasznos tagja a populációnak. Téged is rohadtul először fognak kinyírni és nyersen megrágni, baszd meg.

Bocsi, végeztem.
Szóval imádok mindenkit, akivel könnyesre nevethetem a szemem. Anyáék, aztán J, V és M ("MásikM"), legszívesebben még most is ülnék és boldogítanám őket, bármit meghallgatnék, ők úgy sírhatnának nekem arról, hogy unatkoznak, ahogy csak szeretnének.
Oh wait, ők nem unatkoznak.
Na, ezért utálom a fél emberiséget.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése