2014. március 27., csütörtök

Virágillat van Budapesten

Love is in the air, perszepersze. Minden tavasszal leírom, ugye?
Igazából van szerelem, szeretet, imádat, beépülve, szerves részként, van, hallom a hangját, hiányzik, vele vagyok, elbúcsúzunk, ilyen egészséges körforgás van.
És nem szeretném elkiabálni (valahol borzasztó, hogy ettől tartok), de az élet gyönyörű. Imádom Budapestet, tényleg virágillat van, szeretem a 49-es villamost, jó itt lakni, a tündéri barátok, az imádni való babáim, az ölelések, a köszönések - egész áradat, már ha csak belépek hozzájuk!, - minden minden olyan, aminek örülni lehet. (És csak csendben jegyzem meg, hogy a héten bizony egy lélekgyógyász órában is volt részem, ami már tényleg hiányzott, ezúton is köszönöm a résztvevőknek!)
Vannak álmok, rengeteg. "Nem vagyok hajlandó feldobni a pacskert, amíg..." - bakancslista. Edzések, újra beindultak, már némi eredményt is látok, ez is motivál. Még a reggeli ébredések sem szoktak szörnyűek lenni. Úgy értem, a nagyon reggeli ébredések.
Tavaszi céljaim közé tartozik egy fotoszintézis-délután a Szabadság-hídon. Várom rá a bátor önként jelentkezőket. ^^

1 megjegyzés:

  1. Én szívesen fotoszintetizálok veled egyszer, ha nem találsz erre érdemesebb jelentkezőt :P

    VálaszTörlés