Beengedni

"Fogadd el a közelgő félelmet, és megjelenik a bátorság."

Gyönyörű a tél. Az illatok. A mai első hópelyhek. A gyertyafény. Még a megnyugtató sötét, ami nem szomorúvá tesz, hanem biztonságot nyújt. A nyugodt sötétet, amibe burkolózhatunk.

Valami mégsem jó.
Félek. Ahányszor elmosolyodom az utcán, a világ összezavarodik. Ahányszor elmosolyodom a tükör előtt, magamra szólok. Ahányszor rámosolygok valakire, elfordul. Vagy közelebb jön és már készülni kell a kínos mosolygásra.
Tulajdonképpen, ahányszor elmosolyodom, félek.
Félek beengedni a boldogságot, mert ahányszor igazán jól érzem magam, utána kétszer addig lesz minden szörnyű. Tudom, mert mindig így volt.
És ahányszor nem mosolygok, gyenge vagyok. Tartsd magadban, ne mutasd ki, éld túl. Ha gyenge vagy, semmit nem érsz.
És ami a legfontosabb. Senkinek, de senkinek ne mondd el, hogy mit érzel.
Csak mosolyogj, mert senkit nem érdekel a bajod.